Aki kertes házban lakik, évről évre megállapíthatja, hogy az őszi napsütés bizony nagy füsttel jár! Ha egy kicsit jobb az idő, mindig akad olyan szomszéd – még az önkormányzat által kijelölt napokon túl is –, aki a lehullott falevéltől égetés útján igyekszik megszabadulni. A levélégetés modern „népszokássá” váló, környezetszennyező szertartása ráadásul nemcsak bűze miatt bosszantó, hanem egészségkárosító hatása miatt is. Pedig lenne más megoldás is, hiszen a természet gondoskodik arról, hogy a haszontalan hulladéknak tekintett szerves anyagok komposzttá, vagyis humusszá alakulhassanak.

Ma már tilos!

Országszerte tilos az avarégetés és a kerti hulladék égetése. A parlament által 2020 júniusában elfogadott módosítás célja a levegő minőségének javítása, a lakosság egészségének védelme. A módosítás hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, ami alapján az önkormányzatok rendeletben szabályozhatják az avarégetést, így a levegő védelméről szóló kormányrendelet értelmében a tilalom az egész országban általánossá vált.

Felhívhatjuk az égetők figyelmét arra, hogy amit tesznek, jogellenes és káros. Ha a figyelmeztetés nem elégséges, szükség esetén az illetékes járási hivatalok, vagy akár a rendőrség is köteles intézkedni a szabálysértővel szemben.

A régiek okosabbak voltak?!

Bármilyen megdöbbentő is, de a háztartási hulladék jelentős hányada olyan természetes eredetű szerves anyag, amely megfelelő körülmények között a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagforrássá alakul. A folyamat a talajban lakó, megszámlálhatatlan apróbb-nagyobb élőlény, például baktérium, gomba, rovar, giliszta közreműködésével – évmilliók óta zajlik, ha éppen – mint manapság – nem akadályozzuk meg. Márpedig a lomb, a faágak elégetésével, vagy a konyhában keletkező krumplihéj, almacsutka, salátalevél, káposztatorzsa, borsóhüvely és ki tudja, még mi minden kukába gyömöszölésével, hulladéklerakóba száműzésével éppen a komposzt keletkezése elé görgetünk áthághatatlan akadályokat.

Nagyanyáink, nagyapáink kertjének félreeső zugában megszokott szemétdomb, trágyadomb, esetleg trágyagödör nem volt más, mint valódi komposztáló „mű”. Őseink számára ugyanis magától értetődő volt, hogy a háztartásban, a ház körül keletkezett olyan szerves anyagokat, amelyeket a háziállatok nem „hasznosítanak”, a természet visszafogadja, hogy újra életet leheljen beléjük.

Engedd, hogy a természet segítsen!

Manapság ezeket az anyagokat ugyanúgy hulladéknak tekintjük, mint a modern kor olyan jelképes termékeit, mint a műanyag palack vagy az alumínium sörös doboz. Annak, hogy a komposztálható szerves anyagokat „zöld javaknak” nevezzük, éppen azaz oka, hogy szeretnénk határozottan megkülönböztetni egymástól ezeket az életünket kísérő végtermékeket.

Legegyszerűbb módszer az lenne, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a lehulló levelekkel, hiszen – hasonlóan a természetben zajló folyamathoz – a kertünk talajára hullva tavaszig jelentős mértékben átalakulnának, komposztálódnának. Persze ez nem előnyös a pázsit számára, de a bokros kerti növényzetet semmiféle károsodás nem érné, hiszen úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra jelentős mértékben átalakuló falevelek pótolnák a talajból az előző évben felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva így kertünk növényei számára.

Mulcsozás

Hasonlóan hasznos módszer a mulcsozás, azaz a talajtakarás. Ennek az ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket, nyesedékeket fáink, bokraink alá hordhatjuk, ahol talajtakaróként működve a bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt azután, téli szállást keresve, ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények.

Komposztálás

Dönthetünk a kerti hulladék komposztálása mellett. Az ősszel keletkező nagy mennyiségű levél, ág nyesedék komposztálásához legalkalmasabb egy rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat lebontó gombák számára elegendő fényt biztosító komposztáló.

A közhiedelemmel ellentétben a diólevél is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, a gesztenye levelei nehezebben bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár- vagy a nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvességét, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát.