Ne lopj! Így szól a bibliai tízparancsolat hetedik parancsa. Persze akadnak emberek, akik tudatosan és előre eltervezetten, a jogi következményeket kockáztatva is vétenek ez ellen az erkölcsi parancs ellen, ami mindannyiunk munkával szerzett tulajdonához, életét biztosító anyagi javaihoz való jogát szavatolja.

Gyakran piti tolvajokként emlegedtjük azokat, akik olyan kisértékű élelmiszereket, tárgyakat, ruhaneműket tulajdonítanak el, amelyek megtetszenek nekik. És vannak persze olyanok is, akik anyagi ellehetetlenülésük miatt a létfenntartásukhoz szükséges élelmiszer, fűtésre szolgáló fa, stb. megszerzésére nem találnak más módot. Az úgynevezett megélhetési lopás gyakori, ám a törvény előtt ugyanúgy nincs mentség rá.

A tolvajlásra fixálódás okai  

A pszichológiai és kriminálpszichológiai szakirodalom külön kategóriként tartja nyilván a kényszeres lopás, a kleptománia fogalmát. Ennek a viselkedészavarnak a lényege: az érintettek belső késztetésre, felfokozott izgalmi állapotban emelnek el mindent, ami kezük ügyébe kerül, függetlenül annak értékétől, használhatóságától, vagy akár attól, hogy szükségük van-e az elorzott tárgyra.

Ezt az elsősorban nők körében gyakori szenvedélybetegséget a munkamániához, a vásárlási kényszerhez lehet hasonlítani. A függővé válásban egyes pszichológusok szerint szerepe van az akaratgyengeségnek, „az alkalom szüli a tolvajt” helyzetből adódó kihívásnak, a bizonyítási kényszernek („képes vagyok arra, hogy elcsenjem”), a szeretethiánynak, a sorozatos frusztrációknak. Sok lélekgyógyász örökletes hajlamokat is felfedezni vél a lopási kényszer mögött. Az erre mutató kutatások szerint ez az addikció gyakoribb azoknál, akiknek vérrokonai között is volt kényszergondolatokkal küszködő személy.

Vannak kutatások, amelyek az agyban lejátszódó biokémiai egyensúlyzavarokkal – elsősorban a szerotoninrendszer és az agyi neurotranszmitter érintettségével – hozzák összefüggésbe a különféle kényszeres-rögeszmés viselkedészavarokat, így a lopási kényszert is.

Léteznek olyan vizsgálatok, amelyek szerint ennek a szenvedélybetegségnek a kialakulására hajlamosíthat a hosszú időn át fennálló erős distressz, de valamilyen, a fejet ért, az agyműködést károsító sérülés is. Nem tudni, hogy az egyik leghíresebb visszaeső tolvaj, a „Repülős Gizi”-ként elhíresült, a tolvajok királynőjének is nevezett 92 éves korában elhunyt asszony „amatőrként” kitanulta-e a pszichológiai szakirodalmat, ám minden bírósági tárgyalásán azzal próbálta menteni magát: kleptomán hajlamának kialakulása egy fiatalkori baleset következtében elszenvedett agyhártyagyulladással függ össze.

Tény mindenesetre, hogy 200 bűncselekmény miatt 20 alkalommal ítélték összesen közel 40 év szabadságvesztésre, s bár hatszor közkegyelemmel szabadult, így is 20 évet töltött a rácsok mögött. Utolsó alkalommal 91 évesen, egy évvel halála előtt bukott le és nézett szembe az igazságszoltáltatással.

Ördögi körben

A „szokás- és impulzuskontroll”-zavarban érintett kleptomániásoknál az eltulajdonítási szándék nem előre eltervezett, hanem hirtelen, szinte ötletszerűen jelentkezik. A betegben olyan inspiráló izgalom/feszültség keletkezik, amitől csak a cselekedet végrehajtásával képes megszabadulni. Ezt követően siker/örömélmény jelentkezik (ez utóbbi összefügg az endorfin felszabadulásával). Hogy valóban komoly függőségről van szó, az is igazolja, hogy a belső késztetés, a felfokozottság és az izgalmi állapot feloldásának vágya olyan elementáris erővel tör elő, hogy felülírja a cselekedet lehetséges jogi következményeinek átgondolását, a „lebukástól” való félelmet.

A szenvedélyüktől megszabadulni akaró és ehhez pszichológusi segítséget kérő kleptomániások beszámolói szerint azonban a „zsákmányszerzést” követő elégedettség után rövid idővel késleltetett – amolyan spät- – reakcióként, már előtör a gyötrő bűntudat, az önvád, a szégyenérzet is, amely negatív érzésekhez hullámzó kedély – és idegállapot (lehangoltság, majd hatalmas belső feszültség) – társul. Ez vezet a cselekvési kényszer állandósulásához: feszültség, feszültségoldás, bűnbánat, újra feltámadó feszültség etc.

Az önuralom megtanulása is segíthet

Jóllehet ennek a pszichés működési zavarnak nagy a latenciája, mivel a betegek többsége szégyenérzetből, vagy akár tudatlanságból nem fordul pszichológushoz, pszichiáterhez segítségért, akik mégis rászánják magukat, kikerülhetnek az ördögi körből.
A kleptomániát – mint sok más szenvedélybetegséget (pl. munka-, vásárlási mániát, szerencsejáték-függőséget) a gyógyítható kórképek közé sorolják, de a sikeres terápia megválasztásához elengedhetetlen a kiváltó okok felderítése, a páciens kikérdezése, személyiségének és szellemi állapotának „felmérése”.

A pszichiátriai és a gyógyszeres kezelés (ami elsősorban a társuló szorongásos, depressziós tünetek enyhítésére szolgál, illetve a hangulatjavító szerek adását jelenti) komplex alkalmazása sokat segíthet.

Az utóbbi években e kényszerbetegség gyógyításához az örömszerzésért felelős agyi receptorok blokkolását célzó opiát-antagonista szer adásának hatását is vizsgálják a farmakológusok és pszichiáterek. Nem ritka, hogy „csupán” a pszichoterápia alkalmazásával is sikeresen meg lehet szabadulni e „bűnös” szenvedélytől, mivel a kezelések során a függő személy megtanul bánni a kóros késztetéseivel, meg tudja találni és tanulni egyéni feszültségoldó módszereit.