A sós mogyoró vagy egyéb rágcsálnivaló azonnal elfogy, ha kinyitjuk a csomagot. Ugyanez nem történik meg a natúr változatokkal. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a só rövid időn belül a drogokhoz hasonlító, bár annál enyhébb hatást fejt ki. Egészségünk védelmében fontos a fokozatos leszokás, és néhány hét múlva ki lehet kapcsolni az egészségre ártalmas ingerválaszt.

A kecske, amely kockára teszi az életét

A kecskéről és a sóról szóló közmondás egyáltalán nem alaptalan. Hasonlóan az emberekhez, az állatoknak is szükségük van ásványi anyagokra. A zord területeken, ahol ezt az év bizonyos időszakában növényekből nehezen lehet fedezni, a kősó jelenthet megoldást. A hegyi kecskék előszeretettel nyalogatják a sóban gazdag kövezetet, és ezeket a lelőhelyeket sokszor igen nehéz elérniük. Képesek testi épségüket, sőt életüket is kockára tenni, hogy hozzájussanak a sóhoz.

Sajnos a só és az életveszély összefüggése az emberekre is jellemző. Nem a magas sziklákról lezuhanás, hanem a szív- és érrendszeri megbetegedések miatt. A naponta legfeljebb 3 gramm ajánlott sómennyiséget a legtöbb fogyasztó többszörösen meghaladja. Mindössze rossz szokás lenne, amiért már a gyerekek sem fogadják el az enyhébben ízesített ételeket? A jelenséget vizsgáló orvosok kiderítették a sós ízhez való ragaszkodás valódi hátterét. Ezt ismerve érthető, hogy az élelmiszeripar miért hasznosítja sikerrel a sófüggést a kereskedelmi nyereség érdekében. Az agyi reakciók az első néhány falat után működésbe lépnek, és a viharos gyorsasággal kiürülő zacskók, dobozok újabb vásárlásra ösztönöznek.

Felidegesített idegsejtek

Agyunk egyik fő területén, a hipotalamuszban elhelyezkedő idegsejtek érzékenyen reagálnak a szervezetbe jutó kábítószerekre, mint az ópium és a kokain. Eleinte kellemes érzést okoznak, ám ha az utánpótlás elmarad, komoly elvonási tünetek alakulnak ki. Az amerikai kutatóorvos, dr. Craig Smith által vezetett kísérletekben kiderült, a só ugyanazokat az agysejteket ingerli, mint a veszélyes drogok. Ezért ha valakitől, aki hozzászokott a fokozott sózáshoz, megvonják a sót, rossz közérzet uralkodik el rajta, és erős vágy keríti hatalmába. hogy ismét hozzájusson. A sós étel útját vizsgálva az ausztrál professzor, Derek Denton meglepő következtetésre jutott: az agyi idegsejtek ingerlése már akkor elkezdődik, amikor az elfogyasztott sós étel még át sem jut a gyomorból a véráramba. Az íz érzékelése azonnal elindítja a folyamatot, amelynek során az opiátok hatásához hasonlító reakció jön létre. A dopamin és egyéb, a közérzetet befolyásoló kémiai anyagok termelődése fokozódik. A hozzászokás esélye igen nagy, ha rendszeresen magas sótartalmú étrendet követünk.

Érdekes megfigyelés, hogy már az évezredes múltra visszatekintő hagyományos indiai orvoslás is idegrendszeri hatást tulajdonított a sós íznek. A táplálékok minőségét vizsgálva rámutatnak, hogy a só hozzájárul az ingerlékenységhez, a felfokozott tevékenységekhez, sőt az agresszív hajlamot is erősítheti. Az ősi tapasztalatokat a modern tudomány is alátámasztja.

Tudatos leszokás, eltűnő sóvárgás

A só által kiváltott függőség a szervezet jogos válasza arra az igényre, hogy az egészség megőrzéséhez szükségünk van ásványi anyagokra. Minél jobban eltávolodunk azonban a természetes étrendtől, annál valószínűbb, hogy a hasznosítható szerves ásványokat asztali vagy tengeri sóval próbáljuk pótolni.

Ahogyan minden élőlény, az ember is képes lenne hozzájutni a szerves sómennyiséghez a növények fogyasztásával. Leggazdagabb forrásai az angol zeller, más néven szárzeller, a leveles zöldségek, mint a spenót, sóska, saláta. De a cékla, a paradicsom és a zöldfűszerek is feltöltik ásványianyag-raktárainkat.

Míg a dohányzásról és kábítószer-fogyasztásról teljes megvonással lehet eredményesen leszokni, a túlzott sózásnál a fokozatos csökkentés ajánlott. Így nem alakul ki ellenállhatatlan sóvárgás. Ne csak az ételekhez hozzáadott só mennyiségét csökkentsük, de figyeljünk a rejtett sótartalomra! Rengeteg só jut észrevétlenül a szervezetbe a sajtok, az instant levesek, a félkész ételek által. Törekedjünk táplálékunk otthoni elkészítésére, feldolgozatlan alapanyagokból. A só iránti vágyat mérsékeljük pirított, őrölt szezámmag, sörélesztő pehely, porított alga segítségével, melyeket bioboltokban, nagyobb élelmiszer-áruházakban találunk meg. Már két-három hét sócsökkentés után mérséklődik a függőség. Ha ezután ismét magas sótartalmú táplálékot kóstolunk, egyáltalán nem fog ízleni. Érzékeink visszatalálnak a természetes, egészségesebb útra.